Beetroot Seeds Cylindra

Céklamag „Cylindra” (Beta vulgaris var. crassa)

100 magot tartalmazó csomag ára.

A cékla Cylindra, ahogy a neve is sugallja, egy hengeres (félhosszú vagy tuskógyökerű) cékla. Sima héjú, sötétlilásvörös húsú, sötétvörös, megnyúlt, 7-10 cm hosszú gyökeret növeszt.

Ez az egyedülálló fajta nagyon finom, sima textúrájú, kevés rosttal, a gyökérzet hosszú vegetációs időszakban megőrzi édességét és puhaságát, és nem fásodik.

A gyökerek édesek, földes-karamellás ízzel, különösen finomak sülve. A gyökerek büszkén kiemelkednek a talajból, de feláshatók, és sokáig jó állapotban maradnak. A vörös-zöld levelek édesebbek és „céklás” ízűek, mint más cékla levelek.

A Cylindra cékla közepesen korán érik, valamivel lassabban, mint a gömb alakú cékla, de hengeres gyökerei miatt sűrűbben ültethetők és ültethetők egymáshoz, így kis helyeken is termékeny. Egyenletes szélessége miatt ideális egyenletes szeletekre vágáshoz (néha vajszeletelőnek is nevezik), tökéletes szeleteléshez, savanyításhoz és konzerváláshoz.

Számos mítosz kering erről a gyönyörű cékláról.

Egyes források, mind az interneten, mind könyvekben nyomtatott formában, azt állítják, hogy a Cylindra egy régi angol vagy dán fajta („1840-re feljegyezték és 1880-ra széles körben termesztették”), de a Cylindra látszólag egy viszonylag fiatal céklafajta. Először 1968-69-ben hozták forgalomba és vették fel egy francia katalógusba. Nem sikerült korábbi hivatkozásokat találnunk, amelyek megemlítenék a Cylindrát.

Több forrás is hivatkozik arra, hogy Cylindra a Formanovával azonos név, de ezt megerősítő forrásokat nem találtunk.

Hogyan termesztjünk céklát:

A cékla rendkívül könnyen termeszthető, és széles éghajlati viszonyok között termeszthető. A nedves, napos körülményeket kedveli, nem túlzott hőséget. A legtöbb régióban meleg évszakban vetik, de a trópusi övezetekben a hűvösebb, szárazabb hónapokban a legjobban teljesít, ahol nyáron árnyékot szeretne.

A céklát a szezon elején egészen késő estig el lehet vetni, és egész évben termeszthető magaságyásokban vagy konténerekben. A dugványozáshoz és a bébisalátákhoz a magokat közelebb vessük egymáshoz, és a vegetációs időszak során szükség szerint folyamatosan ritkíthatjuk őket. A fiatal hajtások finoman édesek is.

A céklamagok fürtökben állnak, minden parafaszerű termés két vagy három magot tartalmaz. Csírázás után korán ritkítani kell őket, hogy elkerüljük a gyökerek károsodását. (Néhány fajtát úgy nemesítettek, hogy csak egy magot teremjenek, és ezeket „monogerm” magoknak nevezik).

Pozíció:

A cékla a könnyű, homokos talajt, napos helyet kedveli, de szinte bármilyen talajt elvisel, és némi árnyékot is elvisel. A 6,0-7,0 pH-érték megfelelő, de ha tudod, hogy a talajod túl savas, adj hozzá meszet.

Ásd át a területet ásóval (lehetőleg ősszel, vetés előtt). Távolítsd el az évelő gyomokat és a nagyobb köveket, mivel ezek a gyökerek deformálódását okozhatják.

Nagyjából egyenlítse ki a területet, majd gereblyézze át, hogy szép vége legyen. Ha lehetséges, két-három héttel vetés előtt szórjon szét általános granulált műtrágyát a területen, és gereblyézze be a talajba. Ne adjon trágyát a talajhoz, mert ez a gyökerek helytelen fejlődését okozhatja.

Mikor kell céklát vetni: Késő tavasztól őszig.

A céklát kora tavasztól lehet termeszteni beltéren vagy fedett helyen.

A magokat közvetlenül a földbe lehet ültetni, miután elmúlt a fagyveszély. A céklát legjobb 7°C és 25°C közötti talajhőmérsékleten ültetni. A legjobb minőségű céklát 10-18°C (50-65°F) hőmérsékleten termesztik. A növények a kisebb fagyokat is elviselik.

Hogyan vetjünk céklát:

A magoknak sok nedvességre van szükségük a csírázáshoz. Az ültetés előtti egy-két órás meleg vízben áztatás nagyszerű módja a csírázás felgyorsításának. A várható csírázási idő 10-14 nap.

A cékla ültetésekor a túltermés elkerülése érdekében szakaszosan vesd el a magokat. Egy kis adag elvetése néhány hetente folyamatos termést biztosít.

Beltéri vetés: februártól

Cserépbe 2 vagy 3 magot vessünk, 25 mm mélyen. Amikor a palánták kikelnek, egynél több mag is lehet egy magcsoportból. Amikor körülbelül 5 cm magasak, gondosan válasszuk szét őket különálló növényekre az ültetés előtt (csak a legerősebb palántákat ültessük át). Ez megakadályozza a palánták egymással való versengését, és megakadályozza a torz, deformált termést.

A sikeres átültetés akkor végezhető el, amint a növények kifejlesztették első valódi leveleiket. Más gyökérnövényekkel ellentétben, A céklapalányok viszonylag jól átültethetők, feltéve, hogy nem túl nagyok, és átültetéskor nedvesen tartják őket.

Közvetlen vetés: Májustól

A céklamagokat a legjobb közvetlenül a földbe vetni, amikor a talaj hőmérséklete körülbelül 7°C-ra (44°F) melegedett. Előkészített magágyakba ritkán vesse. Ha a növényeket közvetlenül veti, fontos, hogy a több palántát egyetlen növényre ritkítsa. Ha óvatosan eltávolítja, a ritkított hajtásokat átültetheti további sorok kialakításához.

A térköz nagyon fontos. Ha kis, savanyításra alkalmas méretű céklát szeretne termeszteni, akkor elég közel kell vetni őket egymáshoz, körülbelül 5 cm távolságra egymástól, 15 cm távolságra lévő sorokban. Ha szabványméretű céklát szeretne termeszteni, akkor körülbelül 10 cm távolságra kell vetni egymástól, legalább 30 cm távolságra lévő sorokban.

Fedjük be vékonyan 25 mm (1 hüvelyk) vastag földréteggel. Óvatosan nyomkodjuk le, öntözzük meg alaposan, és tartsuk nedvesen.

A palánták 7-21 nap alatt jelennek meg. Amikor elég nagyok, ritkítsák meg őket úgy, hogy legalább 10 cm (4 hüvelyk) távolságra legyenek egymástól.

Termesztés:

Tartsa a sorokat gyommentesen, és öntözze bőségesen a palántákat. Miután a gyökerek kifejlődtek és elkezdenek dagadni, a céklát mérsékelten kell öntözni. A céklának sekély gyökerei vannak, ezért fontos, hogy a növényeket nedvesen tartsa. Ha hosszú száraz időszakok érik őket, a cékla szőrössé és rostossá válik. A szakaszos vagy nem megfelelő öntözés stresszrepedésekhez és a gyökerek töréséhez vezethet. Ne öntözze túl, mert ez csak a levélnövekedést serkenti, a hagymák növekedését nem.

Hűvös időben a növényeket hetente egyszer lehet öntözni. Nagyon meleg időben hetente két-három alkalommal kevesebb vizet adhatunk a heti egyszeri bő öntözés helyett.

Társültetés:

Jó társak - Hagyma, ezüstcékla, karalábé, saláta, káposzta, törpebab. Aromás fűszernövények, zeller, kamilla, spenót, mángold.

Rossz társak - magas bab, futóbab.

Gyakori problémák:

A bórhiány néha megfigyelhető a gyökérzöldségekben. Ez a levelek sárgulását és perzselődését okozza. Nagyon ritkán használnak általános célú műtrágyát, amely nyomelemeket, például bórt, magnéziumot, mangánt, vasat és molibdént tartalmaz.

A cékla levelein időnként gombás levélfoltosságok és rozsda is előfordulhat. Ezek rosszabbodnak, ha a növények rosszul fejlődnek (napfény, víz és tápanyagok hiánya miatt), vagy ha az év rossz időszakában ültetik őket. Kerülje a cékla termesztését az év legpárásabb időszakában a trópusi régiókban, javítsa a légáramlást, csökkentse a nitrogénkijuttatást, és kerülje a lombozat túlzott nedvesedését. Használjon hínárpermetet a betegségekkel szembeni ellenállás növelése és a nyomelemek biztosítása érdekében.

A csigák vagy meztelencsigák megehetik a leveleket. Szélsőséges esetekben riasztó melaszra vagy chilisprayre, illetve a csigák és meztelencsigák elleni védekezéshez védőfalakra és csapdákra lehet szükség.

Szaporítás:

A céklát szél- és rovarporzású növények egyaránt termesztik; kereszteződnek az ezüstcéklával, a mángolddal és más céklákkal.

A növények kétévesek, az első szezonban vegetatív növekedést, a másodikban pedig virágokat és magokat hoznak. Ha a növények elvirágzanak, egyék meg őket, és ne hagyják, hogy magot hozzanak.

Ne virágozzon egyszerre két fajta, és ne különítse el a növényeket a különböző törzsek tisztasága érdekében. Ahol lehetséges, legalább három-négy növényt hagyjon egy fajtából, amelyek jó növekedést és betegség-ellenállóságot mutatnak a virágzás és a magtermelés szempontjából.

Aratás:

A cékla akkor szedhető, amikor a gyökerei golflabda és teniszlabda méretűek – ez általában 12-16 héttel a vetés után történik. Minél kisebb a gyökér, annál jobb a minőség.

A sor teljes hosszából szedd le a gyümölcsöket, ne csak egy helyről, mert így ritkábbak lesznek a sorok, és több hely marad a többi cékla növekedésére. A betakarításhoz óvatosan fogd meg a cékla tetejét, és emeld fel, miközben egy villával a gyökér alá nyúlsz. A tetejét kézzel csavarva távolítsd el, hogy a növények ne eresszék ki a levüket – ne dobd ki őket, ízletesek, és a spenóthoz hasonlóan megfőzhetők és fogyaszthatók. A gyökereket száraz homokban, földben vagy tőzegben tárold télire.

Kulináris felhasználások:

A cékla főzése előtt vágd le a tetejét néhány centiméteren belül. Ez segít megőrizni a tápanyagokat főzés közben. Amikor a cékla teteje hozzáér egy gyökérzöldséghez, kiszívja a tápanyagokat a gyökérből. Egészben kell megfőzni, majd meghámozni; különben az összes színük és tápanyaguk a vízbe olvad.

A mélyvörös gyökereket főzve, párolva vagy zöldségként sütve fogyasztják (ha sütjük, citromlével öntsük le, hogy ne barnuljanak meg). Hidegen, salátaként, főzés után, olaj és ecet hozzáadásával, vagy nyersen és aprítva is fogyaszthatók.

A kereskedelmi termelés nagy részét főtt és sterilizált céklává vagy savanyúságokká dolgozzák fel. Kelet-Európában a céklaleves, például a hideg borscs, népszerű étel. A céklalevél salátában vagy főzve is finom. Használja úgy, mint a spenótot.

A cékla könnyen tárolható későbbi felhasználásra, és a leggyakoribb módszer az ecetben való pácolás.

Tárolás:

A zöldségeket és a gyökereket külön kell tárolni, mivel a zöldségek könnyen romlanak, de a gyökerek egy ideig elállnak a tárolás során. A cékla tárolásának egy másik módja a savanyítás és a chutney készítése.

Egyéb felhasználások:

A cékla arról ismert, hogy foltot hagy az asztalterítőn, de kiváló természetes festékanyag is készíthető belőle. Fantasztikus színválasztékot biztosít, a sárgától a vörösön át a barnáig, a használt pác típusától függően. Az idősebb céklahagymákban a szín mélyebb bíborvörös, a hús pedig sokkal puhább. A céklafesték tintában is használható.

A gyökerekből kinyert betanint iparilag vörös ételszínezékként használják, pl. paradicsompüré, szószok, desszertek, lekvárok és zselék, fagylaltok, édességek és reggeli gabonapelyhek színének javítására.

Származás:

A cékla egy kétéves növény, amelyet egynyári növényként termesztenek, és duzzadt gyökérgumójáért és leveleiért takarítanak be. A vadnövény, amelyből származik, vékony, gyenge gyökerekkel rendelkezett, és a Földközi-tenger térségében őshonos, de kelet felé terjedt el Nyugat-Ázsiába. Zöldségként már Kr. e. 300-ban ismerték, de Németországba és Nagy-Britanniába csak a tizenhatodik század körül került be.

A cékla a cukorrépával és a mángolddal áll rokonságban, amelyek a zöldjéért, és nem a gyökeréért termesztett lombcéklák.

Történelem:

A középkortól kezdve a céklát különféle állapotok, különösen az emésztéssel és a vérrel kapcsolatos betegségek kezelésére használták. Platina a cékla és a fokhagyma együttes fogyasztását javasolta a „fokhagymás lehelet” hatásainak semlegesítésére.

A céklalevet a rómaiak óta afrodiziákumnak és természetes Viagrának tekintik.

Gazdag bórforrás, amely fontos szerepet játszik az emberi nemi hormonok termelésében. Montgomery tábornagy állítólag arra buzdította csapatait, hogy „tegyenek szívességeket a céklaföldeken”, ami egy eufemizmus a prostituáltak látogatására.