Stevia (Stevia rebaudiana) magvak

Stevia magok - Gyógynövény

+-100 (0,06 g) magot tartalmazó csomag ára.

A stevia egy körülbelül 240 fajt magában foglaló gyógynövény- és cserjefaj a napraforgófélék családjában (Asteraceae), amely Észak-Amerika nyugati részétől Dél-Amerikáig terjedő szubtrópusi és trópusi régiókban őshonos. A Stevia rebaudiana faj, amelyet általában édeslevelű, édeslevél, cukorlevél vagy egyszerűen stevia néven ismernek, édes levelei miatt széles körben termesztik. Édesítőszerként és cukorhelyettesítőként a stevia íze lassabban alakul ki és hosszabb ideig tart, mint a cukoré, bár egyes kivonatainak nagy koncentrációban keserű vagy édesgyökér-szerű utóíze lehet.

A szteviol glikozid kivonatok akár 300-szor édesebbek, mint a cukor, így a stevia az alacsony szénhidrát- és cukortartalmú élelmiszer-alternatívák iránti kereslet növekedésével felhívta magára a figyelmet. Mivel a stevia elhanyagolható hatással van a vércukorszintre, természetes édesítőszerként vonzó azok számára, akik szénhidrátszegény diétát tartanak.

A stevia elérhetősége országonként változó. Néhány országban évtizedek vagy évszázadok óta kapható édesítőszerként; például Japánban széles körben használják édesítőszerként, ahol évtizedek óta elérhető. Egyes országokban egészségügyi aggályok és politikai viták korlátozták elérhetőségét; például az Egyesült Államok az 1990-es évek elején betiltotta a steviát, kivéve, ha étrend-kiegészítőként címkézték,[1][2] de 2008-ban jóváhagyta a rebaudiozid A kivonatot élelmiszer-adalékanyagként. Az évek során egyre több országban érhető el a stevia édesítőszerként. 2011-ben a stevia használatát az EU-ban is engedélyezték, 2011 decemberének elejétől kezdődően.

Történelem és felhasználás

A Stevia nemzetség 240[5] növényfajból áll, amelyek Dél-Amerikában, Közép-Amerikában és Mexikóban őshonosak, számos fajuk pedig egészen Arizonáig, Új-Mexikóig és Texasig terjedő északon is megtalálható.[6] A stevia nemzetséget először Petrus Jacobus Stevus (Pedro Jaime Esteve) spanyol botanikus és orvos kutatta,[7] akinek a vezetéknevéből ered a latin stevia szó.[8] Az édes S. rebaudiana faj emberi felhasználása Dél-Amerikából származik. A stevia növény levelei 30-45-ször édesebbek, mint a szacharóz (a közönséges asztali cukor).[9] A levelek frissen fogyaszthatók, vagy teákba és ételekbe is tehetők.

A növényt a guaraní nép több mint 1500 éven át széles körben használta, és a növény gyógyászati felhasználásának hosszú története van Paraguayban és Brazíliában.[10] A leveleket hagyományosan évszázadok óta használják Paraguayban és Brazíliában helyi teák, gyógyszerek édesítésére és „édes csemegeként”.[10]

A szteviol a stevia édes glikozidjainak alapvető építőköve.

1899-ben a svájci botanikus, Moisés Santiago Bertoni, Kelet-Paraguayban végzett kutatásai során először részletesen leírta a növényt és édes ízét.[11] A témával csak korlátozott kutatások folytak, egészen 1931-ig, amikor két francia vegyész izolálta a stevia édes ízét adó glikozidokat.[12] Ezeket a vegyületeket szteviozidonnak és rebaudiozidnak nevezték el, és 250-300-szor édesebbek, mint a szacharóz, hőstabilak, pH-stabilak és nem fermentálhatók.

Az aglikon és a glikozid pontos szerkezetét 1955-ben publikálták.

Az 1970-es évek elején Japánban elkezdték termeszteni a steviát a mesterséges édesítőszerek, például a ciklamát és a szacharin alternatívájaként, amelyeket feltehetően rákkeltőnek tartottak. Édesítőszerként a növény leveleit, a levelek vizes kivonatát és tisztított steviozidokat használnak. Amióta a japán Morita Kagaku Kogyo Co., Ltd. cég 1971-ben előállította az első kereskedelmi forgalomban kapható steviás édesítőszert Japánban,[14] a japánok azóta használják a steviát élelmiszerekben, üdítőitalokban (beleértve a Coca Colát is)[15] és asztali fogyasztásra. Japán jelenleg több steviát fogyaszt, mint bármely más ország, a stevia az édesítőszer-piac 40%-át teszi ki.[16]

Manapság a steviát Kelet-Ázsia más részein is termesztik és használják élelmiszerekben, többek között Kínában (1984 óta), Koreában, Tajvanon, Thaiföldön és Malajziában. Megtalálható Saint Kitts és Nevisen, Dél-Amerika egyes részein (Brazília, Kolumbia, Peru, Paraguay és Uruguay), valamint Izraelben is. Kína a világ legnagyobb steviozid-exportőre.

A stevia fajok a vadonban félszáraz élőhelyeken találhatók, a gyepektől a hegyvidéki terepekig. Termelnek magokat, de ezeknek csak kis százaléka csírázik. A klónozott stevia ültetése hatékonyabb szaporítási módszer.

Népi gyógyászat és kutatás

A paraguayi guaraní nép évszázadokon át használta a steviát, amelyet ka'a he'ê-nek („édes gyógynövénynek”) neveztek, édesítőszerként a yerba mate és a kardiotonikus gyógyteákban.[17] A jelenlegi kutatások az elhízásra[18] és a magas vérnyomásra gyakorolt hatását értékelték.[19][20] A stevia elhanyagolható hatással van a vércukorszintre, és akár fokozhatja a glükóztoleranciát is;[21] természetes édesítőszerként hasznos lehet cukorbetegek és más szénhidrátszegény diétát tartók számára.